09. Vissza a múltba/2/

   Eső kezdett el szemerkélni Los Angeles utcáin, de Calum mit sem törődve baktatott tovább egyedül az utcán. Barna tincsei már teljesen át volt ázva, ruháin sötétebb voltok keletkeztek az eső cseppek miatt. Nyár volt. Ez az eső egy könnyebb zápornak számított Los Angeles utcáin. Kezeit zsebre vágta, majd átment a zebrán; kómotosan folytatta tovább az útját. Az sem érdekelte, hogy bőrig ázik, majd lebetegedik. Csak menni akart egyenesen előre, át minden gondon, bajon. Már túlságosan is benne volt mindenben, s nem tud már belőle szabadulni. Miért is mentem bele? - talán minden egyes nap megkérdezi magától, de sosem tud rá válaszolni. az elején még jó bulinak tűnt, de már nem az. Megölték azt a lányt, akit irtózatosan szeretett, és ez ellen nem tudott mit tenni. Talán jól van ez így? Semmiképp sem. Viktoria nem tehet arról, hogy rosszkor volt rossz helyen, hisz mégiscsak Calumot kereste, mivel ő eltűnt.

  Hetekkel a temetés után is csak saját magát okolta, hisz miatta történt minden. Ha nem ment volna el barátnője mellől, ha nem derül ki, hogy miben van benne, akkor Viktoria is élne, valamint a múltja sem derült volna ki. Ám van egy okos ember a bandában, aki nem más, mint Shane. Mivel Shane egy eléggé gazdag családból származik, sőt egy eléggé nívós egyetemre jár, ebből következik, hogy van valami a koponyájában, kitalálta azt, hogy terelni kéne a témát a bandáról. Ehhez pedig az kell, hogy Viktoria barátja, azaz Calum, depressziót színlel, ezzel elterelve a gyanút. Ő az ártatlan volt barát, aki iszonyatosan szerette a meghalt lányt, és nem bír nélküle lenni. Ön gyilkosság-színlelés volt már egy párszor, a kábítószerekhez meg szívesen nyúlt. Az alkoholt már megszokta a szervezete, így csak az ön gyilkosság okozott neki problémát. Persze sosem jutott el odáig, mert mindig volt olyan, aki megállítja ebben.

  Órákon át sétált az esőben, végül eldöntötte, hogy bemegy egy közeli kocsmába. Kómás fejjel nyomta le a kilincset, majd belépett a füstös épületbe. Tíz, maximum húsz ember lehetett a pult, illetve az asztalok körül, valamint két fiatal lány a pult hátánál, akik az italt szolgálták. Ledobta magát az egyik üres székre, majd intett a pultos lánynak.

 - Mit adhatok? - mosolygott rá eröltetten.
- Bármit, ami hat rám. - vont vállat a srác.

  A lány nem tétovázott, kibontott egy Jack Daniel's -es üveget, majd kiöntött a srácnak egy pohárnyival. Calum nem tétovázott, egy-kettőre lehajtotta az üveget, majd kért még egyet. És még egyet, valamint még egyet. Két óra elteltével már fogalma sem volt arról, hogy hol van, csak a pultos lányt látta maga előtt, aki alig lehetett egy évvel fiatalabb nála. A szőke haj zuhatag ott volt előtte.

- Záróra van. Haza kéne menned. - noszogatta a srácot.
- Nem megyek én sehova. - válaszolta a srác elcsukló hangon.

A lány körbe nézett, majd miután észre vette, hogy csak ők ketten maradtak az épületben, a srác kezét a vállára dobta, és kisegítette. Miután bezárta az ajtót, egy halk sóhaj hagyta el száját.

- Héé! - bökte meg a kómás srácot, - Hol laksz?

Calum elcsukló hangon makogta el a címet, amit a lány épp hogy értett. Szerencséje volt, hogy nem volt messze a srác háza. A fiú kezdett nehezedni a vállán, s már azon morfondirtozott, hogy otthagyja az utcán tehetetlenül, de ő mégsem az a típusú lány.

Végül sikeresen elérkezett a srác házáig. Kotorászni kezdett a srác zsebében, míg végül megtalálta a kulcs csomót, amelyen kismillió kulcs lógott. Többszöri próbálkozás után megtalálta az ajtóhoz való kulcsot, s bement a házba. Kellemeset csalódott, mivel nem a szokásos agglegény lakban találta magát. Ellenkezőleg. Rend volt, talán épp a tűzhelyen pihenő mosatlan volt a kakukk tojás, máskülönben nehezen lehetne megmondani, hogy ki is lakik itt.

- Hogy.. hogy hívnak? - kérdezte Calum hirtelen.
- Heidi. - mosolygott eröltetten a lány.

Calum, talán az alkohol hatására, talán az esze döntött így, de megragadta a lány derekát, magához húzta, majd megcsókolta. Heidi nem ellenkezett, bár tudta, hogy nem jó az, amit csinál. Hirtelen megállította a srácot, majd hüvelyikujját a szájára helyezte.

- Hé. Én még nem akarom. - ez a kijelentése nem tetszett Calumnak, de beletörődött. - És.. Téged hogy hívnak? - kérdezte már akkor, amikor mindketten ledőltek az ágyra. Szorosan bújt a srác mellkasához.
- Cameron. - hazudott a srác.



Nem a múltból lesz emlék, hanem az emlékezetből lesz a múlt.
Douwe Draaisma