09. Vissza a múltba /1/

Amit emléknek nevezel, itt él, és hat időtlenül és elevenen, és formálja az életet. Nehéz elképzelni, hogy jelenlegi életed minden pillanatát nemcsak a múltad sugallja, hanem a jövőd is: sejted, hogy mivé kéne lenned, de nehezen sikerül. Az emlékek nemcsak a múltból tolnak, hanem húznak is a jövőből.
Müller Péter A lány könnyei patakokban folytak lefele egyre vörösödő arcán, és a földre rogyott. Remegve nézte meg ismét a terhességi teszt eredményét, amelyen két vonal volt. Terhes. Csupán 15 évesen. Jelenleg minden energiáját arra pocsékolná, hogy megfolytba egy kanál vízben Shay-t, de tudta, hogy nem lehet. Elvetetni a kisbabát nem szeretné, mert akkor bűntudata lenne. Apjának vajon hogy mondja el? Tudta, hogy ha elmondja, megveri vagy kidobja, mivel részeg minden egyes nap. A bátyjának még elmakogja valahogy, de mi lesz az iskolával? A tanulmányaival? Nem, erre most nem gondolhat. Bármennyire is szeret tanulni, bármennyire is nagyok az elhatározásai, most a legelső a gyerek.

  Nagy nehezen felkaparta magát a földről, letörölte a könnyeit, majd beszaladt a szobájába. Magára kapott egy vékonyabb zakót, mivel kint eléggé hideg volt, felvette a sport cipőjét, majd zajtalanul kiment. Bekapcsolta zene lejátszóját, majd kiválasztott egy random zenét. Lassan baktatott végig az utcán, az sem zavarta, hogy utánaszóltak, hogy Menjél már gyorsabban!  Fogalma sem volt arról, hogy hogyan mondja el bátyjának; térjen egyből a lényegre, vagy mesélje el a történetet? Abban reménykedik, hogy bátyja barátnője, Andrea is ott van, mert akkor számíthat arra, hogy a lány megvédi őt.

  Mély lélegzetet vett, amikor ahhoz a társasházhoz ért, amelyben bátyja lakik. Határozatlan lépésekkel mászott felfele a lépcsőn, majd beírta a kódot, mire az ajtó egy sípolással jelezte, hogy kinyílt. Skyler megtolta az ajtót, majd belépett a hűvös folyosóra. Kezét a korlátra helyezte, s úgy ment felfele a lépcsőn, egyenesen az ötödikre, pontosabban a 35. lakásba, ahol élt bátyja, valamint annak barátnője. 

   Megállt az ajtó előtt, majd hatalmasat szippantott a rökönyös levegőből. Sosem szeretett itt állni, ebben az épületben, mivel rengeteg minden történt itt. Gyilkosságok, rablások, elrablások és ehhez hasonlók. Megvárta, míg az idős nénike elmegy a háta mögött, mert ha a bátyja már az ajtóban elkezd vele ordibálni, nem lesz jó vége. A kismama bement a házba, így Skyler már határozottabban nyomta meg a csengőt. Másodpercekkel később Patrick nyitott ajtót. Szemei tágra nyíltak, amikor meglátta kishúga sírástól feldagadt arcát. Megragadta a kezét, s behúzta. Leültette a kanapéra, majd ő is helyet foglalt vele szembe. Kérdőn pillantott rá. Skyler reménykedve kereste Andrea alakját, aki hamarosan ki is bújt a fürdőszobából, s leült mellé. Megszorította a kezét, s bátorítóan nézett rá. 

-Az van, hogy ... hogy.. terhes vagyok.

______________

  Pár hónapja Los Angelesbe költöztek. Épp azután, miután Mr. Momsen csúnyán helybenhagyta lányát. Szerencsére a születendő gyermeknek semmi baja nem lett, annál inkább Skyler-nek. A jobb karja eltört, ami most gipszben van. A lakásuk egy tömbház egyik emeletén található, közel egy kórházhoz, hogyha megindulna a szülés, mivel Skyler már a 9. hónapban jár.

  Skyler épp a mai napi ebédet készíti, mivel bátyja és annak barátnője dolgoznak, így rá marad a házzal kapcsolatos teendők és a főzés. Bár ezeket is már csak mértékkel, mivel hamar fárad. Épp a vizet akarta odatenni főni, amikor egy eléggé forró dolog lefojt a lábán. Automatikusan a hasához kapott, majd ezután a telefonhoz. Remegő kezekkel bepötyögte bátyja telefonszámát, majd tárcsázta. Három kicsöngés után felvette.

- Patrick... b..baj van... - makogta a lány.
- Sky, mi történt? Mondd már! - hadarta a fiú türelmetlenül. Megijedt.
- Még van egy hónap..de elfolyt. - tört ki belőle a zokogás.
- Nem. Az nem lehet. Azonnal otthon vagyok. - ezzel kinyomta a telefont.

Patrick szedte a lábát ahogy csak tudta, s mikor már a tömbház elé ért, hívta a mentőket. Elmondta azt, hogy mit tud a lányról, és, hogy siessenek. Felszaladt a lépcsőn, majd bement a házba. Húgát a kanapéra rakta, majd elővett egy táskát s belerakott pizsamát, és az ehhez hasonló szükséges dolgokat, amelyek elkellenek egy kórházba.

Percekkel később két mentős jött be az ajtón...

×××

  Órák múlva egy egészséges kisfiú látta meg a napvilágot. Mivel koraszülöttként érkezett meg az emberek közé, inkubátorba helyezték. Skyler, miután felébredt, el szeretett volna menni kisfiához. Egy nővér igyekezett a segítségére. Egy tolókocsiba ültette, majd bevezette abba a bizonyos osztályba, ahol a koraszülöttek voltak. A negyedik inkubátorban feküdt egy Dave Momsen nevezetű kissrác. Apró ujjai épp'hogy mozogtak. Skyler arcán legördültek az első örömkönnyek - amelyek tényleg örömkönnyek - , s mosolyogva nézte kisfiát. Az ő kisfia. Az ő szeretett kisfia. 

 Egy kéz telepedett vállára, mire odakapta fejét. Bátyja elismerően bólintott, majd a homlokára nyomott egy puszit. Ezután Andrea jelent meg mellette, s karon fogta barátját. Akkor, azon a napon, amikor kiderült, hogy Skyler terhes, mérhetetlenül haragudtak a lányra. Sőt. Azt akarták, hogy vetesse el a babát, hisz még túl fiatal. De a lány egy olyan érvvel támasztotta alá, amivel mindkettőt meg tudta győzni, hogy ő igenis alkalmas anyának.

- Csodás anya leszel, majd meglátod. - mosolyodott el Patrick.


Írói megjegyzés:
Hát sziasztok. Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Olvasónak!
A csoportba már kiírtam, de ide is írom. Ez a részt még 2014.-ben lesz publikálva, s a következő már 2015.-ben. Ebben a fejezetben Skyler múltját ismerhetitek meg egy kicsivel jobban, a következőben pedig a Calumét.  
Kellemes estét, és vigyázzatok a pezsgővel ^^