12. Ismeretlen ismerős

Shane

  Őrült tempóban csörtettem végig az egyetem folyósólyán. Reggel nyolc előtt ez senkinek sem volt feltűnő. De hát miért is lenne? Minden embernek megvan a maga problémája, s ahhoz senkinek semmi köze. Így, ha valaki meglátta, hogy mennyire sietek, csak legyintett. Vagy még annyit sem.
  Az a bizonyos ajtó nem volt már tőlem olyan messze, így lassítottam a tempón. Megálltam az ajtó előtt, s kopogtattam. Kettőt, egymás után. Ahogy elrendelte. Miután nem hallottam választ, ismét kopogtam. Hangok szűrődtek ki az irodából.
- Calum, ide figyelj. Nem volt semmi. Nyugodj már le! - ordította el magát Shane.
- Már hogy a francba nem lett volna. Látszott rajta, hogy hazudott. Hogy ismer téged. Shane, nem vagyok annyira barom, mint ahogy hiszed. Tudom, hogy őt is el akarod venni tőlem. Azt akarod, hogy ő is otthagyjon a francban. Pedig tudod, hogy szükségem van rá! A faszba már az egésszel! - csattant fel Calum.

  Gyomrom görcsbe rándult, a levegő után kapkodtam. Ott van bent. - állapítottam meg magamban. Mit keres itt? Miért van itt?
- Calum, már megmondtam, hogy nem akarom... A francba már! De most ez komoly? - röhögött fel hirtelen. - Mit érzel iránta? 
- Mivan? Ezt nem gondoltad komolyan. Semmit. Hisz a pszichiáterem. De, Vicky-t is elvetted tőlem, őt már nem veheted el!
- És ha megtudja? Ha rájön, hogy mi miért történt? 
- Annyira vad barom én sem vagyok, hogy elmondom neki. DE most megyek. - s mozgolódás hallatszott.

  Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Menjek el? Itt maradni nem maradhatok. Ajkaimba harapva daráltam le magamban a feltételeket, végül pedig elrohantam. De nem messze. Ott maradtam halló távolságban, azaz a hirdető táblát pásztáztam. Érdekesnek tűnt a ... A menzára jobb kaját - címmel rendelkező hirdető lap. Pedig jó a kaja... Érdekesek az emberek gondolatai. Ha jó a kaja, akkor még jobb kell, pedig a szakácsné szívét - lelkét beleadja. De, persze, az okosabbaknak ez sem tetszett.

  Az ajtó nyitódott, s kilépett Ő. Egy sötét farmert viselt, s egy bőr dzsekit. Tekintetével engem vizslatott, majd elment mellettem. Apró mosolyt intett felém, amikor közvetlenül mellettem ment el, majd továbbment.

  Szemeimet lehunytam, s tekintetemmel a nyitott ajtót figyeltem. Shane még nem ment ki, ami jó jel. Az ajtó felé igyekeztem, majd kopogás nélkül bementem. A jó erős csapás miatt Shane összerezzenve kezdett el figyelni. Tekintete borús volt, legszívesebben megölt volna.

- Mit keresel te itt? - kérdezte hirtelen.
- Beszélni jöttem. De, erre te is rájöhettél volna. - forgattam szemeim, majd táskám az asztal előtti székre dobtam.
- Akkor beszélgessünk. De, a viselkedésedből ítélve, inkább csak te akarsz beszélni.
- Ne húzd az idegeim, mert már nem bírom sokáig. - préseltem ki fogaim közül, majd egy mély levegő kíséretében belevágtam a közepébe. - Azt mondtad barátod, amit bizonyít az a tény, miszerint most vágtatott ki innen. Azt mondtad, hogy olyan volt számodra, mint egy testvér, akire mindig számíthatsz. Igen ám, de mi van akkor, - kezdtem el fel - le járni, miközben kezeimmel egy matematika tanárt megsértő mozdulatokkal teregettem - ha egy testvér fösvény, és elveszi azt, ami a másiké. Ha elveszi tőle, magáévá teszi, és nem úgy adja vissza, ahogy elvette. Tönkreteszi, és amikor visszaadja, az a dolog, tárgy, rosszabb esetben személy nem ugyanolyan, mint volt.
- Ne beszélj képletesen. - motyogta alig hallhatóan, és szemeit lesütötte.
- Akkor tudod, hogy miről prédikálok, igaz? Tudod. Mindvégig tudtad, hogy mi volt a gond Victoriával, és nem segítettél. Nem mondtad el, hogy elvetted tőle. Pedig el kellett volna, hisz... mindegy is.- suttogtam már - már alig hallhatóan. Kisebb hatás szünet után folytattam. -  Tudod, kezd elegem lenni az egészből! Ha az elején attól féltem, hogy vajon milyen lesz egy összetört emberrel lenni, akkor most rá kell döbbennem arra, hogy ennél van rosszabb is. Mégpedig az, hogy az egész egy nagy hazugság. De még nem tudom, hogy mi miatt. De egyet nagyon jól megjegyezhet, tanárúr. - dőltem neki asztalának, úgy, hogy közben kezemmel megtámaszkodtam. Tekintetébe fúrtam az enyémet, s folytattam. - Bármit is titkolhatnak, én kiderítem. És akkor mindent elmondok azon a konferencián. Mindent. Á - tol Z - ig. És akkor te is, és mindenki más, akinek köze van ehhez az egészhez, nagyon megjárja. Ezt garantálhatom. - s mit sem törődve azzal, hogy szóhoz akar jutni, fogtam magam, és kimentem.

Fogalmam sincs, hogy ezután mi lesz. Hogyan nézek a szemébe? Mégis csak a tanárom, és most kioktattam. Ennyire őrült még én sem lehetek. Legszívesebben pofán csapnám magam, s azt kérdezném, hogy mit miért tettem. Megmagyarázhatatlan. S ezek után hogy' fogok Shane szemébe nézni, nem tudom. De annyiban teljes mértékben biztos vagyok, hogy kiderítek mindent. Hogy mi áll a háttérben. Mert annyiban biztos vagyok, hogy nem szerelmi csalódás. Az újonnan kapott információk biztosítottak róla.
Addig nem nyugszom, míg ki nem derül minden.

×××

Shay

  Estére járt, mikor benyitottam a tömb ház ajtaján. Gyéren világított a villany, nagy csend volt a folyóson. Elgondolkodva lépkedtem fel a lépcsőn, miközben kezem a korláton siklott. A fejemben folyamatosan Shane és Calum volt, meg a barátságuk, ami igazándiból nem is volt az, annak idején. Furának tűnt az egész eset, és ha ilyen gyorsan kezdenek kiderülni a titkok, nekem a fejem millió cafatokra fog hullani. 

  Az utolsó lépcsőn voltam, amikor az ajtóban egy eléggé ismerős ismeretlent pillantottam meg. A küszöbön ült, tekintetével pedig engem vizslatott. 

Ha ez a napom nem volt eléggé bizarr, akkor ez az eset bizonyítja az ellenkezőjét. 

- Shay, te meg mi a jó büdös fenét keresel itt?