Prológus

Képzeld csak el, hogy réges-régen, több milliárd évvel ezelőtt ott állsz e történet kezdetén, és eldöntheted, hogy meg szeretnél-e születni erre a bolygóra. Nem tudnád, mikor élnél, azt sem tudnád, mennyi ideig élhetsz a földön, azt viszont tudnád, hogy csak meghatározott ideig. Az is lehet, hogy súlyos csapás ér egyszer, és mély fájdalommal tölt majd el a búcsú tudata, mert csodálatos a földi élet, és te nem térhetsz vissza soha többé.

Lépéseket hallottam. Tekintetem az ajtóra helyeztem, majd arra vártam, hogy valaki belépjen rajta. A sötét szobában egy sárgás-fehéres fénycsík keletkezett, ami azt jelentette, hogy az ajtót valaki kinyitotta. Az árny közeledni kezdett felém, aztán két méterre előttem megállt. Kezet nyújtott, amit én nem fogadtam el, helyette elfordítottam fejem.

 - Meghalt.

Ebben az egyetlen egy szóban minden benne volt. Keserűség, szánalom, utálat. S Ezt a szót oly annyira hidegen ejtette ki, mintha nem is érdekelte volna. Pedig dehogynem. 

Ő találta ki ezt az egészet. Bár, megmondom őszintét nem értem minek. Igaz, szerettem Vicky-t, de már nem oly annyira, mint régen. Hisz ő volt nekem az első: első csók az esőben, első randi  a tetőn, első együttlét, első párizsi éjszaka...

De az igazat megvallva, nem volt valami szent lány. Gyönyörű volt, ennek örömére minden második pasasnak széttette a lábát. 

Most azt kérdezitek, hogy miért voltam még mindig vele? Az egyszerű. Mert akármennyire is olyan volt amilyen, hozzám jött haza, hozzám bújt esténként, engem becézgetett, nekem súgta azt, hogy szeret. S ez jó érzés volt. Sosem szeretett engem senki, sőt én sem szerettem senkit oly annyira, mint őt. 

De ennek már egy ideje vége.

De... Nem értem Shane tettét. A magáénak tudhatta Vicky-t, hisz oly annyira sokszor volt nála , mint nálam, mégis megölte. 

Miért tette? Nem volt neki elég? Kevés volt számára? 

 - Azt akarod kérdezni, hogy miért tettem? - kérdésére bólintok. - Megmondom őszintén, nem tudom. Talán, mert  megérdemelte. Talán, mert túl sok mindent tudott arról, hogy mi folyik itt. 

Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.